Magyar parlagi szamár

Származása:

 szamarat soha nem tenyésztették, mindig csak tenyészett Magyarországon.

A Kárpát-medencében, mintegy 2000 éve került a szamr, s az itt szaporodó állományt csak esetenként gyarapította 1-1 külföldről bekerült egyed.Ezért az itt lévő szamárállomány lényegében egymással rokonságban álló, helyi populációnak tekinthető, amelyben több tipusú,ill. vltozatot lehet megkülömböztetni.Ezek nagy része nem céltudatos párosítással vagy szelekcióval jöttek létre, sokkal inkbb a felnevelési körülmények határoztk meg fejlődésüket.

A háború előtti években, de különösen az első világhborút megelőzően elég élesen elkülönültek a különböző természeti, gazdasági adottsággal rendelkező vidékek és a birtoknagyság szerinti változatok. Így azokon a helyeken, ahol az állattenyésztés fejletteb volt, ott a szamarak is jobb minőségűek voltak, ill. egy tömegesebb változat alakult ki.

A háború előtti években az apaállatok megválasztásában még bizonyos szelekció hatás érvényesült. A nagy birtokon csak jó küllemű, megfelelő tulajdonsággal rendelkező egyedeket tartottak meg.a szamárállomány  másik jelentős részét birtokló, az állatokhoz értő alföldi juhászok is jobb küllemű és mozgású, serény egyedeket választottak maguknak és csak ilyen ménekkel fedeztették a kancáikat.

Az uradalmak ( és állami ménesek, ménbirtokok) szamarai is a nagyobb testű változathoz, típushoz tartoztak, sőt, egyes helyeken céltudatos tenyésztést folytattak, s valamilyen jellegzetes változatot alakítottak ki, de ezek kis létszámuk miatt, másrész a szamár iránti érdektelenség miatt nem tudtak igazán elterjedni. Egyetlen kivétel volt, a mezőhegyesi tenyészet, amely megfelelő létszámmal és köztenyésztésre való hatással is rendelkezett.

a magyar parlagi szamár fajtanévvel  a XIX. és XX. század fordulóján, a mezóhegyesi M. kir. Állami Ménes részére különböző helyekről felvásárolt szamarakat illették. Ezekne a szamárkancáknak a tenyésztési nyílvántartására az 1913-ban felfektetett Szamár anyakancák törzskönyvében a "fajta" rovatban szerepelt először az elnevezés. A magyar állomnyt vizsgálva megállapítható, hogy nincsenek olyan egységes tulajdonságai, mint pl.: küllemi alakulsa, amely megkülönbözteté a faj többi egyedétől, kialakult fajtáitól, amelyek alapján egységes csoportnak, fajtának lehetne tekinteni. A fajta szót csak adminisztratív értelemben (pl.: a járlatlevél "fajta" rovatának kitöltésekor) használjuk.

 Megjelenése

külleme: